illesanitaitAugusztusban részt vettem egy Női és Anyai körön. Szerencsére van erre is lehetőség Nagyváradon (köszönet érte Tamás Anna Kingának – Csillagokba írva) és igény is. A központi téma pedig az önfelvállalás volt. Nem is egyszerű kérdés ez Nőként és Anyaként. Felvállalom-e magamat a családom előtt, a barátaim előtt, a vágyaimat, álmaimat, érzéseimet, tartva attól, hogy mi lesz ha emiatt elutasítás ér. Az utóbbi évek legnagyobb kihívása számomra összeegyeztetni önmagamat a családi élettel, megtalálni benne magam és elfogadni olyannak amilyen. Nagyon sok mindent kiprobáltam az utóbbi 10 évben, a barátaim és a családom tudják, a férjem meg sem lepődik már a furcsa ötleteimen. A legnagyobb büszkeség számomra most a Kriston Intim Torna tréneri képzés elvégzése két kicsi gyerkőc mellett. Az egyik legnagyobb kihívás volt számomra elhinni, hogy ez teljesülhet, hogy vagyok olyan jó és megérdemlek egy ilyen szép hivatást. Egy másik aspektusa ennek, hogy ahhoz, hogy ez valóra váljon, fel kellett vállalnom mindenki előtt, hogy ez most az új Anita, ebben vagyok önmagam, érzem magam jónak, hasznosnak, Nőnek, tündöklőnek. A tanfolyamok alatt mintha egy másik énem kerül elő, belépek egy oktatói szerepbe, érzem, hogy mikor miről kell kicsit többet beszélnem, kinek mire van épp igénye. Nagyon sok kiegyensúlyozott és megtört nővel találkozom, látom és érzem mögöttük az erőt, a továbblépést, az útjuk részese leszek néhány órára és ennyi sokszor elég is. Gondolhatnád, hogy konnyű nekem, hat elárulom, hogy igencsak megküzdök a saját hitrendszeremmel, írom át olyanra amilyen épp most, változtatok és változok. Lavírozok a szerepeim közt, hogy meg tudjam tartani az integritásomat. Jó példája szeretnék lenni majd a gyerekeimnek: “ha anya képes volt a közgazdaságtan diplomája után egy teljesen más minőségben elhelyezkedni, akkor nekem is sikerülni fog változtatni, megmutatni, elfogadni, magamnak lenni”. Épp készül a weboldalam. Nagyon izgulok amiatt, hogy milyennek látják majd; ez is az önfelvállalás része. Ez vagyok én épp most, holnap már kicsit másképp leszek. 10 éve el sem tudtam volna magam képzelni egy olyan helyzetben mint most. A gyermekeim születése elinditott egy teljesen másik úton, ami az enyém. Ha majd nem érzem magaménak ezt a hivatást, akkor megint váltani fogok, felvállalva ennek minden nyűgjét és kenyelmetlenségét, kihívását és örömét. Azt gondolom, hogy szükség van ilyen Női körökre, a Nők együtt hatalmas dolgokra képesek. Tudjuk egymást tartani, támogatni, elfogadni, ott lenni, ápolni, segíteni vagy csak csendben meghallgatni. Neked mi okoz nehézséget az önfelvállalásban?
