PCOS-től a megfoganásig (saját történet)

9 évvel ezelőtt állapították meg nálam a PCOS-t, vagyis policisztás ovárium szindrómát. Azt sem tudtam mit jelent, csak néhány tünetet tapasztaltam, közöttük az egyik legjellemzőbb a menstruáció teljes elmaradása volt. A PCOS-nek nagyon sok tünete lehet, nem mindenkinél fordulnak elő ugyanazok a tünetek. Az orvos annyit mondott, hogy ne ijedjek meg, de nehezen fog összejönni a gyermek és minnél hamarabb fogjunk hozzá és ha nem sikerül 1-2 éven belül akkor tök jó hormonkezelések vannak már. Ennyi információ maradt meg számomra. Épp Karácsony előtt történt mindez, szinte sokkos állapotba kerültem. Elkezdtem keresgélni, hogy mi is ez, mivel jár, túl sok információt nem tudtam meg, hogy mit tehetek ellene. Jött a másodvélemény is, ahol már cisztát is találtak, amit egy rutin műtéttel akár már a következő héten el is távolított volna a következő orvos. És ha már babaprojektet terveztünk akkor még egy gyors laporoszkópiás petevezeték átfújást is ajánlott, de délután hazamehetek, nem kell befeküdjek a magánkórházba ahol dolgozik. Az első gondolatom az volt, hogy nem akarok műtőasztalra kerülni ilyen fiatalon, csak mert van egy cisztám. Lennie kell valaminek az egész mögött. Nagyon stresszes időszakom volt akkoriban, emlékszem több munkahelyem volt, reggeltől estig dolgoztam és rettenetesen kimerült voltam. Mindeközben szerveztük az esküvőnket is, ami további intéznivalókkal és feladatokkal terhelte a mindennapokat. Így visszanézve pontosan látom mi miért történt és mit akart jelezni a testem, de akkor mikor benne voltam valahogy nem láttam. Végül egy harmadik orvosi vélemény hatására elhittem, hogy nem befolyásolja a tünetem, azt, hogy milyen könnyen fogok megfoganni. Sikerült lenyugodnom és eldöntöttem, hogy a figyelmemet inkább az öröm irányába fordítom. Könnyebb lett volna a változtatás, ha már akkor ismerem a Kriston-módszert. Természetesen minden hónapban jött a jelzés, hogy ebben a hónapban sem sikerült a babaprojekt, miközben titkon annak is örültem már, hogy van rendes menstruációm és kezd visszaállni a szervezetem. Eljött az elhatározás, hogy letesszük a babaprojektet egy időre és mindenféle olyan terveim lettek, amelyeket kismamaként amúgy sem tudtam volna megvalósítani: motorozás, ejtőernyőzés stb. A következő hónapban megfogantam, akkor amikor nem szedtem semmit, nem készültem rá tudatosan mint előtte, nem figyeltem mikor van ovulációm, egyszerűen örömmel töltött el a férjemmel való együttlét. Azóta két szép gyermekem van, viszonylag rendszeres menstruációm, sehol semmilyen jele nincs a PCOS-nek. A második fiam szinte egyből megfogant, ahogy visszaállt a rendszeres menstruációm. A menstruációm most is jelzi, hogy épp milyen állapotban vagyok. Cisztáim azóta sincsenek, olykor egy-egy gyulladás jelzi ha valami történik, amit a Kriston Intim Tornával elég hamar megoldok. Tünetek jönnek mennek, érdemes olykor a figyelmünket arra fordítani, hogy mikor alakultak ki, hogy éreztem magam abban a helyzetben, mit jelez a tünetem. Ebben segít a Kriston Intim Torna! Felfedezheted a saját tüneted mögött álló forgatókönyvet és ezáltal elindulhatsz egy másik úton. Hálás vagyok a testemnek! Megtanultam, hogy a testem mindig jól működik, jelzi ha változtatni szükséges, jelzi az épp aktuális állapotomat! Ne hidd el, hogy semmit sem tehetsz a saját magad egészségéért, te teheted meg magadért a legtöbbet!

Ha többet olvasnál arról, hogy miként segít a Kriston Intim Torna, akkor itt megteheted: www.intimtorna.hu

Az aktuális nagyváradi Kriston Intim Torna tanfolyamokról itt találsz több információt.